Méhek Ádámtól-Évától

 Ha egy méhésznek egy kívülálló feltesz egy óvatlan, egyszerű kérdést, felkészülhet arra, hogy órákon át hallgathatja, a tulajdonképpen érdekfeszítő, mindenre kiterjedő, szakszerű, ám a kérdező számára nem mindig teljesen érthető magyarázatot.

Csak úgy röpködnek a méhjárat, sejt, keret, léputca, telelő fürt, keretváll és még ki tudja miféle szép magyar kifejezések, amit nem ért a laikus. És, ha ezekre óvatlanul rákérdez, a magyarázat már újabb és újabb alcímekre bomlik, végképp megzavarva, ám el is varázsolva a kérdezőt. Misztikus világ ugyanis a társadalomban élő rovarok összetett élete.

Egy megoldás van csak: elkezdeni az elején.

Méhek az ember megjelenése előtt is éltek a bolygón. Ötvenmillió éves borostyánokban is találtak beleragadva konzerválódott méhegyedeket, és akkor még hol voltunk mi?! Nem beszélve arról, hogy a kis hártyás szárnyú (ebbe a rendbe tartozik) már ugyanúgy nézett ki akkor, mint mai köbunokájuk. A Jóisten úgy gondolhatta, hogy ami tökéletes, azon miért változtasson? Így elketyegett 50 misi, és maradt a tervrajz.

Aztán eltelt pár nap, és a Teremtő megalkotta Ádámot és barátnőjét, akik kiűzetésük után rácsodálkoztak a Föld kincseire is. Hamar rájöhettek, hogy az édes méz szúr. Pontosabban, ha hozzá akarnak jutni, akkor a méz gazdái azt nem veszik jó néven, és, akár saját életük árán is elkergetik a rablót. Ennek ellenére az emberen kívül bundás mesehősök is be-bevállalták a csemegéért azt a párszáz szúrást. Aztán ugorhatunk egyet az időben, mert ezzel a sebességgel túl hosszú lenne a történet.

A civilizált ember

A civilizált ember már tudatosan kereste a mézelő méhek erdei odujait, hogy édességet raboljon tőlük. Már észrevette, hogy a füst hatására nem támadnak annyira, sőt azt is kitalálta, hogy ha az odvas fát kivágta, a benne levő méhcsaláddal együtt hazavitte, akkor háznál is lehetett őket szemmel tartani. Aztán már készített gyékényből kast, (egy alul nyitott kúp formájút), és abba telepítette a családot. De a mézhez még mindig csak úgy tudott hozzájutni, ha lefüstölte, lemérgezte a családot. A fészek viasz építményeit kivágta, a mézet kinyomkodta belőle, a viaszból pedig gyertya készült. Tavasszal meg újra telepítette az erdőből a kast..

Kezelhetőség

Nem sok idő telt el, amikor kitalálták furfangos méhészek, hogy a méhcsaládot szezon közben is meglehet tekinteni, kezelni lehet őket, ha a méhek által kiépített fészek viaszlépjeit elmozdíthatóvá tesszük. Lécekkel rakták tele a kast, és a kis szárnyasok minden különös ellenkezés nélkül azokra ragasztották a lépeket, és kiépítették a fészküket. A csel bevált, a méhész egy-egy nagyobb mézhordás után elvehette azokat a léceket, amin a legtöbb mézet halmozták föl a méhek, és anélkül lopta el a termést, hogy a család megsínylette volna. Megszületett a keret…

Kedved támadt kipróbálni igazi mecseki mézet? Rendelj tőlünk!